Tradíciók változása
A mai bejegyezésemben kicsit mesélek Nektek arról, hogy a régi és a mai szokások, hagyományok hogyan fonódnak össze, és persze arról is, nekem mi a véleményem erről. 
Természetesen, aki már lázasan készülődik az esküvőre, az egytől-egyig elolvasta, hogy melyek a legnépszerűbbek itthon és akár külföldön is.
Jómagam is utána olvastam és úgy voltam vele, hogy szeretnék, meg nem is sok mindent, pl. a rizs- és a sziromszórás közül csak a sziromszórást, hiszen mindkettő a termékenységet jelképezi. Régen sokkal fontosabbnak tartották a hagyományok betartását, manapság pedig azt veszem észre, hogy mindenki kicsit újítani szeretne, kicsit más lenni. Természetesen akadnak olyan párok is, akik szívesen elevenítik fel a klasszikus tradíciókat, mondván, hogy „régen ez volt a szokás”. Úgy gondolom, hogy egyik változattal sincs baj, mindenki úgy alakítja a programot, ahogyan szeretné.
Kicsit mélyedjünk bele az újdonságokba. A templomi esküvőt korábban meghatározó momentumnak tartották a nagy napon, vétek volt kihagyni, ellenben manapság nem kötelezik rá az ifjú párt, hiszen a polgári szertartás a hivatalos, és ha valaki kihagyná a templomi ceremóniát, akkor ez is megengedett. Anno nem volt jellemző, hogy szabadtéren tartsák a polgári esküvőket, ma már nagyon „divatos” a külső helyszíni ceremónia akár hivatalos anyakönyvvezetővel, akár szertartásvezetővel. Olyat is láttam már, hogy az ifjú pár egy közeli rokona, barátja adta össze őket a helyszínen és a hivatalos szertartást előző nap tartották. Napjainkban már semmi sem számít szokatlannak! Ahogy változik a technológia, úgy változnak az esküvői babonák, szokások! Az idősebb generáció azonban nem mindig követi a trendeket, ezért nekik néha meghökkentő lehet egy-két új tradíció és rosszallóan nézik, ha nem úgy történnek az események, mint az ő idejükben. Anyukák, apukák, nagymamák kíváncsiskodhatnak, és olykor-olykor nézhetnek nagyokat egy-egy mondaton. Gondoljunk csak bele, lehet ti is így néztek majd lányotokra/fiatokra, akik buzgón mesélik álmaikat, kihagyva egy-egy számotokra fontosnak tűnő pillanatot. Javaslom, hogy nem szabad vágyaikat letörni és közbevágni, „régen mi így csináltuk és ez a szokás” mondattal, inkább engedni, hogy éljék át úgy a nagy napjukat, ahogy gyerekkorukban elképzelték! Hiszen, ha nem így történik, akkor csak veszekedés és vitatkozás lesz minden egyes alkalommal, amikor előjön ez a téma, és ez nem vezet semmi jóra. A fiatalok boldogsága mindennél többet ér a szülőknek, ebben egészen biztos vagyok! Nyugodtan, kellemes körülmények között érdemes elmesélni a nagy nap részleteit apunak, anyunak, hogy ők is tisztában legyenek a napi eseményekkel és segíthessenek mindenben. Nem csak ők, de ti is jobban fogjátok érezni magatokat, kevesebb stresszes pillanat lesz. A menyegző után, pedig figyeljétek meg, könnybe lábadt szemmel mesélik majd mindenkinek, hogy tiétek volt a legtökéletesebb esküvő, úgy ahogy volt!
Kellemes napot!
Anita
